Kertész Mihály 1942-es klasszikusa, a Casablanca épp 83 éve került az amerkai mozikba (és 82 éve készült el). Még javában tartott a második világháború így a történet különleges aktualitást kapott akkoriban. A gyönyörű marokkói város a második világháború idején a nácikkal rokonszenvező dél-francia Vichy-kormányzathoz tartozott, vagyis valójában a németek uralták. Casablanca különleges jelentőségre tett szert 1940-től (amikor a szabad Franciaország Hitler kezére került), ugyanis innen lehetett Amerikába menekülni. Európa minden szegletéből érkeztek ide menekültek. Közülük 3 ember története a Casablanca.
A kép forrása: port.hu
A film cselekményének középpontjában egy bizonyos Rick Blaine áll (Humphrey Bogart), aki amerikaiként él ekkoriban a városban, és ő működteti Casablanca legjobb mulatóját, a Café Americaint. Ide vetődik be egy nap régi szerelme, Ilsa Lund (Ingrid Bergman), aki rejtélyes okokból hagyta el annak idején Párizsban. Ilsa férjével utazik, a cseh ellenálló Victor Lászlóval (Paul Henreid), és mindketten Rick eldugott útleveleivel tudnak csak elmenekülni Amerikába. A kérdés csak az, Rick lemond a nőről, és önzetlenül segít nekik, vagy erősebb lesz benne a vágy, és maga használja fel az útleveleket. Erős a dilemma, amit nehezítenek a szép emlékek: a párizsi szerelem emléke. Ezt idézi fel számára örök barátjának, Samnak (Dooley Wilson) a zongorajátéka is a filmtörténelem egyik legszebb dalával, a Múlik az idővel.
Rick végül határoz: szereti annyira a nőt, hogy lemondjon róla és elengedje Amerikába. Csakhogy itt van még Casablanca rendőrfőnöke, Renault kapitány (Claude Rains) és a német Strasser őrnagy (Conrad Veidt), akik nem engedhetik meglépni Viktor Lászlóékat. A kapitánynak a legvégső pillanatban azt kelle eldöntenie, hogy népéhez vagy feladatköréhez legyen hű. Ő pedig dönt és elsősorban franciának tartja önmagát nem pedig a németek szolgájának. Segít tehát a házaspárnak.
A kép forrása: theartsdesk.com
Kiváló a rendezés, és nagy alakításokat láthatunk. Amellett a sztori felveti azt az elgondolkodtató kérdést is, hogy szerethetünk e valakit annyira, hogy örökre lemondjunk róla? A Casablanca abban az évben nyert 3 Oscar díjat (legjobb forgatókönyv, rendezés és film) amikor a világ még a fasizmus ellen harcolt 1944-ben. Így szimbólummá vált a szabadság és önzetlenség szimbólumává.
